„Nemzeti” vidékhalál program

Nicolae Ceausescu 1988-as falurombolása a Fidesz önkormányzati koncepciójához képest egy vidékfejlesztési program volt – ezt lehet megállapítani az új önkormányzati törvénytervezetről. Az államadósság visszafizetésének beteges erőltetése (mindegy, hogy milyen áron, ha beledöglik is a magyar) elérte a magyar vidéket, a falvak lakóit is, hiszen a 2000 alatti településeken nem lehet oktatási intézmény, és ahol nincs iskola, ott a település halálra van ítélve. A vidék volt Magyarországon évszázadok óta az a megtartó erő, ahonnan mindig lehetett erőt meríteni egy-egy nemzeti kudarc után, és amely hitet adott az újrakezdéshez a nemzet számára. A Fidesz koncepciója szerint a kistelepülések önkormányzataitól elvonják a hatósági jogköröket, szétkergetik a köztisztviselői kart, szétesik a települések amúgy is gyenge lábakon álló közbiztonsága, megszűnik a polgármesteri hivatal és a képviselőtestület ezekben a falvakban, valamint az egészségügyi intézmények is felszámolásra kerülnek. A Jobbik Magyarországért Mozgalom körülbelül 150 módosító javaslatot adott be a törvényhez, melyet a fülkeforradalmi többség lesöpört az asztalról – mindezt az oly sokat hangoztatott „nemzeti együttműködés jegyében”. Nem kérdés, hogy kellenek a vizeink, földjeink, falvaink azoknak, akiknek az „ígéret földjén” már nincs életterük. Ahogyan Apáti István kollégám fogalmazott a „a kormányzati cinizmus és cionizmus már két évtizede kéz a kézben járnak”, és valóban, a magyar vidék húsz éve a mindenkori kormány mostohagyerekének számít, azonban a kegyelemdöfést a nemzetinek hazudott Fidesz adja meg most ezzel a koncepcióval. A Jobbik a rendelkezésére álló minden olyan eszközt fel kíván használni, mellyel ezt a halálprogramot meg tudja akadályozni. Jól látszik az a kormányzati gazdaságpolitikai tehetetlenség, amely ezt az önkormányzati törvényt kiváltotta, hiszen a Nemzetközi Valutaalap „elzavarása” nyilvánvalóan csak a szájkaraté szintjén létezett, most pedig maga a Valutaalap az, amely azt kérte gáláns módon, hogy a magyar vidéket is áldozzák fel a globalizmus oltárán, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy minderre még nyomást sem kellett különösebben gyakorolnia, hiszen a kistelepülések elsorvasztására megvolt és megvan a kormányzati szándék, ékes példa erre ez az önkormányzati koncepció (sic!).

Reményik Sándor 1925-ben írott versének utolsó sorai jutnak eszembe, mely így hangzik, és ezek a sorok ma talán a legaktuálisabbak: „Kicsi fehér templomotokba, Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba, a holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”