Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire és áldozataira emlékezett ma délelőtt Pápán a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A Kiss Zoltán honvéd alezredes egykori otthona falán emeltetett emléktáblánál tartott megemlékezésen a Himnusz közös eléneklése után a magyar katonai ejtőernyőzés egyik megteremtőjének fia, Kiss Balázs mondott köszönetet az emlékezőknek.
- Két szó jut most eszembe: a hála és a köszönet. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy Kiss Zoltán lehetett az apám. Hálás vagyok az országnak, hogy ilyen embereket szült és hálás vagyok, köszönettel tartozom mindenkinek azért, hogy eljött ide. Mondják, hogy ki ekkor, ki akkor ünnepel. Én egyet tudok: aki hajlandó ma, ebben az értékvesztett, aljas, tabukat felállító világban tisztelettel gondolni és időt, fáradságot áldozni azért, hogy megemlékezzen, akkor én csak hálával tartozom – fogalmazott Kiss Zoltán fia. 
A rendezvényen Fuit Georgina, a Jobbik Ajkai Ifjúsági Tagozata tagjának szavalatát és Németh Csaba dalait követően Ferenczi Gábor országgyűlési képviselő, a Jobbik Veszprém megyei elnöke osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel. A politikus beszédében azt hangsúlyozta, 1956-ban az emberek a jövővesztettség, zsarnokság, kiszolgáltatottság és elnyomás miatt mentek az utcára. Ferenczi Gábor hozzátette, „Európa 1956-ban is elárult bennünket, ahogy teszi ezt mind a mai napig.”  
- Az Európai Unió egy aljas, nemzeteket tönkretevő rendszer, amelyet el kell, hogy söpörjön a népharag, el kell, hogy söpörjön a nemzetek önrendelkezésért vívott küzdelme. Ez az Európa most is mindent elkövet annak érdekében, hogy minket, magyarokat minél jobban megnyomorítson, minél jobban megalázzon, tönkretegyen – fogalmazott a megyei elnök.
Ferenczi Gábor beszédében bírálta a kormány eltelt másfél évét, felvetette az „öt évvel ezelőtti, október 23-i események kapcsán elmaradt elszámoltatást”. A képviselő hangsúlyozta, 1956-ban a magyarok szabadságharcát tankokkal verték le. 2011-ben a magyarok önrendelkezését, szabadságát, egzisztenciáját, jövőjét a bankok teszik tönkre. Az erők ugyanazok maradtak, csak az eszközök változtak. Négyévente változik a kormánypárt, de a láncot tartó kéz mindig ugyanaz – tette hozzá a szónok.
A beszédet követően Orbán Imre, a Jobbik pápai elnöke foglalta össze az 1956-os események kapcsán megfogalmazódott gondolatait. A helyi szervezet elnöke szerint 1956 iránytű és követendő példa Magyarország számára.
- Ezért is fél a mindenkori kormány 1956-tól. Fél, mert ma is olyan aljas, még ha kifinomultabb módszerekkel is, de irtják a nemzeti tradíciókhoz való ragaszkodást, irtják a magyar életet, a magyar kultúrát - hangsúlyozta Orbán Imre, majd hozzátette, - ha lassan is, de ébredezik az ország, „majd, ha visszavonhatatlanul meggyengül a zsarnok, akkor jön el a cselekvés ideje. Úgy, mint 1956-ban.”
Az emlékező közösség nevében a Jobbik pápai elnöke elhelyezte az kegyelet koszorúját az emléktáblán, majd mécsest gyújtott a hősök tiszteletére.

mo - papa-ma.hu

 További képek: http://href.hu/x/gb50

Orbán Imre beszéde:

Tisztelt Emlékezők!

  A balsors tépte XX. század reménysugara volt 1956 októbere. Reménysugár az idegen ideológia és idegen fegyverek árnyékában. Reménysugár azoknak, kik túlélték Trianon gyászos tragédiáját, kiket nem kötöttek fára a népbiztosi söpredék verőlegényei, kik végtelen hómezőkön vergődve, testüket-lelküket haza vonszolva megjöttek a Don-kanyarból. Reménysugár azoknak, kiket a Katonapolitikai Osztály, majd az Állam Védelmi Hatóság nem vert halálra az Andrássy út 60-ban, kiket nem nyelt el a Gulág förtelmes világa.
  A magyar nemzet XX. századi történelme nem szólt másról mint önsors rontásról és árulásról. Rákosi és Gerő elvtársak azt hitték, hogy a keresztény-nemzeti középosztály és a parasztság kiirtásával örök életű lesz a szovjet rendszer Magyarországon. Nagyot tévedtek.
  A legaljasabb időket kiböjtölte a nemzet, s mikor lazult a gyeplő, mikor már nem ütött minden ferde pillantásért az ÁVO, felemelte a fejét, és kiegyenesítette gerincét. És odacsapott. Akkorát, hogy Moszkvában is fájt! Olyan erejűt, hogy Kádár-Csermanek János még a halálos ágyán is érezte a szelét! Az idegen ideológiára és fegyverekre épülő rendszer megbillent, majd a fegyveres felkelés okán ideiglenesen megdőlt. Ismét bebizonyosodott, hogy a magyar nemzet nem tűri az idegen eszmék és fegyverek uralkodását önön sorsán, és 1919 után ismételten elutasította a bolsevik típusú társadalmi berendezkedést. Azonban meg kell hogy jegyezzem, a 11 évnyi bolsevik agymosás mélyen be ivódott az emberek zsigereibe. Míg 1919-ben egy emberként állt a nemzet Horthy Miklós mögé, addig 1956-ban csak kevesek vállaltak aktív szerepet a forradalomban. Fájó szívvel, de ki kell mondanunk, hogy a szovjet intervenciója, a nemzetközi közöny és cserbenhagyás, valamint a belső érdektelenség okán elbukott.
  A mai napon egy elbukott, de irány mutató forradalomról emlékezünk. 1956 forradalma okozta az első komolyabb repedést a bolsevik világtörekvések falán, 1956 forradalma irányt mutatott a kommunista járom alatt nyögő közép-európai kis népeknek, hogy mindig van más lehetőség, mindig van más út, még ha az a vesztőhelyre is vezet!
   1956 ősze után másként kelt fel a Nap. 1956 ősze után megnyomorított nemzetünk lélekben kiteljesedett, mert a szíve mélyén minden magyar ember tudta, hogy van remény. Igenis van remény, meg ha az orosz tankok árnyékában, a vallatószobák fájdalomtól üvöltő csöndjében, vagy a börtöncellák rothadt szalmáján az nem volt akkor érzékelhető. Igenis van remény, mert ’56 mártírjai feloldozást adtak az őket cserben hagyó nemzetnek. Feloldozást hősiességükkel, feloldozást halálukkal. ’56 forradalma mélyen túlmutat önön valós értékén. ’56 forradalma, majd az azt követő megtorlás lett a hóhér-rendszer árnyéka. Azé a rendszeré, mely ellenforradalomnak hazudta ’56-ot, mely árulónak állította be a forradalom vezetőit, csőcseléknek a pesti utca népét. Az igazság, még ha ólom lábakon is, de elérkezett. Nekünk jobbikosoknak, Pongrátz Gergely örököseinek óvnunk kell ’56 lángját, óvnunk és ápolnunk kell a hősök emlékét.

Emlékezzünk ’56 hőseire, mártírjaira!

  Emlékezzünk a Korvin-köz legendás parancsnokára Pongrátz Gergelyre, a pesti utca névvel nevezett és névtelen hőseire. Emlékezzünk azokra a katonákra, munkásokra, parasztokra, akik az életüket áldozták a forradalom alatt. Emlékezzünk az ÁVO-s sortüzek áldozataira. Emlékezzünk azokra, akik a szovjet hadseregből a forradalom oldalára álltak, mert saját szüleiket, testvéreiket látták viszont a magyar népben. Emlékezzünk a megtorlást elszenvedőkre, a siralomházban hónapokat, éveket töltő, koncepciós perben meghurcolt foglyokra.
   1956 forradalma a magyar történelem arany oldalain foglal helyet. 1956 iránytű a mai Magyarországnak. Iránytű, s követendő példa. Ezért is fél a mindenkori hatalom 1956-tól. Fél, mert a zsigereikben van a félelem az újtól, a radikálistól, az alulról jövőtől. Fél, mert ma is olyan aljas, még ha kifinomultabb módszerekkel is, de irtják a nemzeti tradíciókhoz való ragaszkodást, irtják a magyar életet, a magyar kultúrát. Fél, mert a magát politikai elitnek nevező képződmény súlyosan elrugaszkodott a minden napoktól, döntései, elvárásai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Be kell vallanunk, hogy a mai kormány idegen érdekek szolgálója lett. Lehet, hogy ezeket a mondatokat erősnek találják, de kérem gondolkozzanak. Gondolják át, hogy mi módon döntött a kormány és parlamenti többsége a termőföld és vízbázis alkotmányos védelmét illetően, mi módon alakították át az egyházakról szóló törvényt, hogyan emeltek be egy terror államot az Európai Unió társult tagjai közé, s milyen pénzpolitikát folytatnak. Gondolkozzanak el azon a tényen, hogy a mai kormány személyre szabott törvénykezést folytat a Parlamentben, melynek célja jól körvonalazható.
 A Jobbikot, mint a nemzeti gondolat gyűjtőpártját olyan helyzetbe hozni, hogy tevékenységüket bármely gyönge érvvel büntetni lehessen. A mai kormány célja, hogy tovább gyengítse a társadalom immunerejét, még kiszolgáltatottabbá tegye a családokat, az embereket. Kommunikáció szintjén másról beszélnek, de cselekedeteik azt fedik amit mondok. S mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom kimondja, hogy a „király meztelen”, mindent meg is tesznek ellenünk, mindent el is követnek lejáratásunkért, elhallgatásunkért. Én azonban úgy gondolom, hogy lassan, de ébredezik az ország, lassan, de biztosan oszlik a köd... Majd, ha visszavonhatatlanul meggyengül a zsarnok akkor jön el a cselekvés ideje. Úgy mint 1956-ban.
  Az, hogy a mai napon nincs állami szintű emlékezés, jelzés értékű is lehet a mi számunkra. A hatalom fél az igazságtól, fél a kimondott szótól. Fél, mert elmúlt az a mítosz, hogy az igazság mindig az ő oldalukon van. Ki kell mondanunk, amit mi mindig is tudtunk, hogy a kormánypárt igazsága, a hazugságra épült. Hazugságra mint elődeié.
  2011 őszén az igazság utolérte Orbán Viktort. Utolérte, s tükröt mutatott neki, s ebben a tükörképben nem sok jót láthat a kormányfő. Megtalálható itt a fennen hangoztatott elszámoltatás, s annak elcsalása. Megtalálható itt a gazdasági szabadságharc ígérete, és az újra hazánkba látogató IMF vezetők kaján vigyora. Megtalálható a tükörképben a „senkit nem hagyunk az út mellett” szlogen, és a kilakoltatásra váró családok százai. A „10 év alatt 1 millió munkahelyet teremtünk” kampányszlogen, és a sorban álló munkanélküliek sora. Egy valami azonban tükörképe önmagának. Ez pedig, a csak a FIDESZ című önmegvalósítás! Csak a FIDESZ a közéletben, a sajtóban, a vezető beosztásokban, csak a FIDESZ az élet napos oldalán. Nekünk bús magyaroknak pedig maradt a sóvárgás a jobb élet iránt, és a néma düh, hogy ismét átvertek minket, s megint elpazarolunk 4 évet az életünkből, mert ismét idegen érdekek szolgálóira adtuk a voksunkat. Ki kell mondanunk, hogy kínkeserves esztendők jönnek ránk. Aki ma rózsaszín álmokat ígér, azt bottal kell elkergetni. A kormány önön tehetetlenségét és ostobaságát álcázva, majd a pénzpiacokra és a világválságra fog hivatkozni. Ne higgyenek nekik! Az elkövetkezendő időszak problémáit javarészt Orbán Viktor és kormánya alapozta meg eddigi „munkájával”, tétlenkedésével és hazudozásával.

Itt az idő!
Ez volt 2010-ben a FIDESZ kampányszlogenje.

  Én azonban azt mondom. Itt az idő, hogy sorsunk irányítását, életünk menetét magunk határozzuk meg! Itt az idő, hogy minden kertelés és megfelelési kényszer nélkül kimondjuk a lényeget. A magyar élet és a magyar nemzet felemelkedésének kerékkötője a FIDESZ. Minden alkalmat megragadva szembesíteni kell őket hibáikkal, s ha nem tanulnak belőle, el kell őket takarítani a politikai közéletből.
  A magyar, mint nemzet a végóráit éli. Minden elvesztegetett másodperc, egy szög nemzetünk koporsójába. A cselekvés iránya egyértelmű, nem kell az utat keresnünk. Az utat úgy hívják, Radikális Változás!

Tisztelt Emlékezők!

  Engedjék meg, hogy gondolataimat Wass Albert: 1956 - Hősök és hóhérok című írásának egy részletével zárjam. "A forradalom leverése után Andropov - a Szovjetunió képviselőjeként - és Kádár, a bábkormány feje, akit Andropov ültetett a hatalomba, olyan büntető tisztogatást vittek végbe, mely a magyar nemzet teljes történelme során csak az 1945-46-os eseményeihez mérhető. Százötvenezer magyart végeztek ki, ítéltek munkatáborra vagy deportáltak a Szovjetunióba; köztük ötvenezer 11-17 év közötti gyermeket. Ezeknek a gyerekeknek egy része évekig várt szovjet börtönökben arra, hogy bűnözőként felakasszák őket, azt bizonyítandó, hogy a Szovjetunió "civilizált ország", ahol 18 év alatti gyermekeket nem lehet kivégezni.
  Tudjuk jól, hogy régi sebeket feltépni sosem népszerű cselekedet. Mindazonáltal a jövő érdekében fontos, hogy ne feledjük, kik a jók és kik a rosszak. Van egy magyar mondás, mely szerint kutyából nem lesz szalonna. El ne feledjük ezt! Magyarország történelmében, ahogy bármely más nép történelmében is, vannak hősök és vannak hóhérok. A nemzet, de az egész emberi faj sorsa is attól függ teljes egészében, hogy a jövőben e kettő közül melyik lesz hatalmon."

Tisztelt Emlékezők!

 Arra kérem önöket, hogy rendezvényünk végén helyezzük el közösen az emlékezés koszorúját Kiss Zoltán mártír emléktáblájánál, és gyújtsunk gyertyát.
  Koszorúnk legyen a tisztelet és a főhajtás jele, gyertyáink fénye pedig mutassa ’56 kivégzett, elüldözött hőseinek és az ő lelküknek, a haza vezető utat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.