Kedves Magyar Testvéreim!

1919. március 21-e az önfeladás és az öngyűlölet napjaként vonult be a magyar érzelmű emberek tudatába.

Persze az előző rendszer történelem hamisítása „dicsőséges 133 napot” emleget, de ez minket ne engedjen eltéríteni a '19-es patkánylázadás valódi céljának bemutatásától.

1919. március 21-én Budapest utcáit elöntötte a szenny és a mocsok, előjöttek a patkányok odvaikból, előjöttek a galiciai jött-mentek, a magyar nemzet elvesztésére, a magyar emberek kiirtására szövetkezett erők.

Gróf Károlyi Mihály, kit a mi köreinkben csak gróf „Kártevő Mihálynak” hívnak, átadta a hatalmat a kommunistáknak, mosta kezeit, s magára hagyta az országot.

Azt az országot, mely az I. Világháború poklát megjárta, mely nyakára akkor készítették a kötelet Trianonban.

Ezen hazaáruló ganéj embernek, gróf Károlyi Mihálynak szobra még ma is ott áll a Parlament előtt.

Erről a ganéj emberről utcák vannak még ma is elnevezve Magyarországon, ezen ganéj emberhez igazítja baloldaliságát, demokrácia felfogását a magát baloldalinak hazudó Magyar Szocialista Párt!

A kommunisták aljasságára és cinizmusára jellemző, hogy Károlyi szobrát a meggyilkolt Tisza István szobra helyére állították fel a kommunista időkben.

Az is jellemző, hogy a magát részben Tisza szellemi örökösének tekintő FIDESZ semmit nem tesz Károlyi szobrának eltávolítására félve a cionista testvérpárt kritikájától.

A csőcselék mely ellepte Budapest utcáit és vezetőik melyek magukat népbiztosoknak nevezték közel azonos körből kerültek ki.

Jellemző, hogy a népbiztosok között csak egy nem zsidó vallású volt, hogy legyen aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket...

A volt miniszterelnököt gróf Tisza Istvánt az akkori vörös sajtó heccelésére meggyilkolták.

Károlyi Mihály bűnbánó pofával sajnálkozott a szellemileg és magyarságtudatban magasan fölé emelkedő Tisza halálán, de igazából az ő politikai tevékenysége ágyazta meg a politikai gyilkosságot.

És ennek a ganéj embernek a szobrát tíz körömmel védi a baloldali értelmiség, ennek a ganéj embernek szellemi és vér szerinti örökösei még ma is megtalálhatóak a magyar politikában, ennek a ganéj embernek a köztársaságát hívja az MSZP első köztársaságnak...

Mit köszönhetünk a tanácsdiktatúrának?

Köszönhetjük nekik Trianont, köszönhetjük a Történelmi-Magyarország elvesztését!

Köszönhetjük nekik, hogy a román, szerb és csehszlovák csapatok elfoglalták az ország háromnegyed részét!

Köszönhetjük, hogy a háborúból hazaérkező katonák kezéből kicsavarták a fegyvert, őket szélnek eresztették, miközben a románok Győrig, Pápáig meneteltek!

Köszönhetünk számtalan gyilkosságot, mert hatalmukat csak a terror által tudták fenntartani!

Köszönhetjük, hogy bukásukkor kirabolták a bankokat, elloptak minden mozdíthatót ebből az országból, majd a „művelt nyugat” hallgatólagos támogatásával a Horthy kormányzó irányította Magyarországot próbálták lejáratni Európában.

Csak a hülye nem látja, hogy ma is ez a helyzet.

Ma is ezzel a metodikával lázítanak a magyar kormány ellen, ma is ezzel a módszerrel járatja le az országot a magát baloldalinak hazudó „gabonafutrinka gyülekezet”.

A kilencven éves receptet jól megtanulták.

Tedd tönkre az országot, lopd el mások vagyonát, nyomorítsd meg a Nemzet lelkét, majd szökj el a felelősségre vonás elől.

Sajnos ma ez utóbbira már nincs is szükségük, mert esély sincs az elszámoltatásukra!

Illetve esély még csak lenne, de politikai akarat nincs!

A kormányzópártban nincs meg a politikai akarat, nincs meg az eltökéltség, hogy kivágja a Nemzet testéből ezen gennyes kellést, melyet úgy hívnak, hogy Magyar Szocialista Párt!

Milyen boldog országunk lehetne, ahol a Parlamentben csak a magyar érdek képviselői politizálnának ezek „távollétében”..., úgy mint Lengyelországban!

Mit köszönhetünk még a Tanácsdiktatúrának?

Nekik köszönhetjük Róth Manót, Kohn Bélát, Csernyi Józsefet, LőwingerLukács Györgyöt, Stern Mózest, Kohn-Kerekes Árpádot, Korvin-Klein Ottót, Szamuely Tibort, Kéri-Krammer Pált, Löbl Mórt, Morgenstern Árpádot, Feldmár Marcellt, Ellenbaum Ignácot...

Milyen érdekes nevek!

Persze, egytől-egyig mind zsidó!

Nekik köszönhettük Kádárt, Gerőt, Péter Gábort, Rajk Lászlót, Piros Lászlót, Marosánt, Münnich Ferencet és a többi, az '56-os forradalmat eláruló majd vérbe fojtó gazembert!

És nekik, a '19-es népbiztosi söpredéknek köszönhetjük a mai baloldalt.

Nekik köszönhetjük Heller Ágnest, Hiller Istvánt, Gyurcsányt, a tocsikokat, a zuslagokat, a hagyókat és más, a helyi szinten is aktív szellemi terroristákat...

És nekik köszönhetjük a vezető kormánypárt hajójára felkérezkedett baloldaliakat!

Pozsgai Imrét, Szűrös Mátyást, Matolcsy Györgyöt, Szili Katalint, Martonyi Jánost.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom számos alkalommal és helyen emlékezett a '19-es népbiztosi söpredék embert és lelket próbáló tobzódásáról, gaztetteiről.

A mozgalom missziójának tekinti, hogy az átlag polgár is betekintést nyerhessen ezen korszak történelmébe.

Sajnos ezen időszakkal a pápai történetírás keveset foglalkozik, csupán az akkori médiából ismerhetünk villanásokat.

Mozgalmunk ebben az évben is megemlékezést tart Devecserben a „Devecser Mártírok” emléke előtt tisztelegve, az idén is ellátogatunk Nagy Jenő lovászpatonai plébános sírjához imádkozni és gyertyát gyújtani és első alkalommal emlékezünk majd Homokbödögén.

Végezetül engedjék meg, hogy pár gondolatot idézzek Bálint István János,

„A történelmi Magyarország sírásói” című könyvéből.

„ A bolsevista kalandorok a magyar nemzetet olyan időben rohanták meg, midőn az a négy és fél éves világháború rettenetes vérveszteségéből elaléltan, belviszályoktól elgyötörten, elfásultan, teljesen elvesztette ellenálló képességét. Az ország kétharmada ellenséges megszállás alatt , hadseregünk felbomolva, államférfiaink egymással meghasonulva, a középosztály és a polgárság kimerülve, vezetők nélkül, szervezetlenül, kész prédául kínálkoztak a lesben álló, szervezett és felfegyverkezett kalandoroknak.

Amit a négy és fél éves háború nem tudott elérni, ők megtették négy és fél hónap alatt, teljesen tönkretették és ellenséges megszállás alá tették az országot...

S a patkányforradalomért ütött a büntetés órája: Trianon...

Huszár Károly miniszterelnök mondotta a gróf Apponyi Albert vezetésével Párizsból hazaérkező magyar békedelegáció előtt, a Keleti pályaudvaron, 1920. január 20-án este 7 órakor:

„Gyász fátyolos lobogókkal jöttünk ide eléd, aki egy ezeréves nemzetnek erkölcsi fegyverzetével védted a magyar igazságot. E pillanatban csak annyit tudunk, hogy halálra vagyunk ítélve.

De bennünket eltemetni nem lehet, mert mi élni akarunk...”

Mozgalmunk nevében ezen mondatokhoz annyit kívánok hozzátenni, hogy aki minket magyar embereket, az alulról jövő Nemzeti Radikalizmust leírja az óriási hibát követ el.

Nemzetünk megmaradásának egyetlen esélye, az alulról építkező nemzeti akarat, a magyar érdek képviselete, a magyar fordulat!

Lehet, hogy ma még ez itt Pápán elképzelhetetlenek tűnik, de befog következni afelől kétségük ne legyen!