Karácsonyra várva Angyal, te tudod, mi a vágyunk, hogy epedő szívvel mire vágyunk;
ne csodát hozz, az már a részünk, felfújt szavakkal már mit sem érünk.
Hozz igazat, tisztát vagy bármit, amitől lelkünk újra világít.

Mosolyt hints, lásd, csüggeteg arcunk, pedig mi csupán élni akartunk.
Repülj közénk, suhogtasd szárnyad, emeld fel s áldd meg népünk, hazánkat!
Angyal, te tudod, mi a vétkünk, rebegj el most egy imát értünk.
Karácsony jön, ünnepre várunk, ilyenkor fájóbb hűvös magányunk.
Töltsd tele most kolduló kezünk, örömöt hozz, s mi boldogok leszünk!